Kikerültek a képek (Ez az ördög ügyvédje) a névtelen blogban, áll a bál Győrben. A taxisofőr szombat éjjel ezt mondta egy forrásunknak: - Ha Borkai ebbe se bukik bele, akkor semmibe. 

A százezres megyeszékhely élete mégse borult fel. Aki Borkait támogatja (iszonyú előnnyel vezetett), az megerősödve lájkolgatott a polgármester Facebook-oldalán, ahol az olimpikon-politikus a feleségével és a gyerekeivel látható. Borkai ellenfelei viszont hátradőltek, és azt mondják, na ugye, megmondtuk előre, így működik a millókat eltolvajló korrupt Fidesz-gépezet a másfélmilliós nőkkel és a grammonként 30 ezer forintért vett kokainadagokkal. 

Kép Borkai Facebook-oldaláról: "Kitartunk: jóban, rosszban."

A polgármester az első közlemény kikerülése után tett egy nyilatkozatot, amiben azt mondta, sima lejáratás kezdődött ellene, ami nagyjából akár igaz is lehet. A győri mendemondák szerint jó egy éve keringenek ezek a felvételek, egyesek szerint a dubrovniki jachtos képekkel meg akarták zsarolni Borkait és jobbkezét, a kaszinókoncessziókkal bíró és szántóföld-mutyit vezérlő Rákosfalvy ügyvédet, aki most a videofelvételeken vad önkielégítést végezve mutatkozik meg. Arról is van tudomásunk, hogy Borkai még a botrány kitörése előtt tájékoztatta a családját, számított ugyanis rá, hogy a felvételek készítője elő fog vele állni. 

Akiről egyelőre csak annyit lehet tudni, hogy nem feltétlenül ügyvéd, és ha Magyarországon él, akkor életveszélyben van. A felvételek minőségéből ítélve viszont kétségkívül profi, de itt számításba kell venni, lehetséges, hogy rejtett kamerákkal készültek (bár az Index másról ír, azt állítva, hogy a harmadik nő kezében volt a telefon). Borkai és Rákosfalvy mindenesetre eléggé bárgyú tekintettel néz a kamerába. Ezzel kapcsolatban egy szakértőnk arra figyelmeztetett, elképzelhető, hogy tudtak róla, hogy felveszik őket. Aki a hatalom csúcsán áll, minden apró részletre figyel, de arra, hogy valaki a belső körből kijuttat kompromittáló képeket: nem. Amikor Sztálin a dácsájában mulatozott, vigyázott minden mozdulatára, de azt, hogy lesz valaki, aki az ott elhangzottakat kipletykálja, nem vette számításba. Ez is lehet a gyanútlanság oka. És persze az is, hogy annyira be voltak lőve, hogy kontroll nélkül fetrengtek premier plánban. (Lásd a regényrészletet bejegyzésünk végén - RL)

Az ügy Fidesz részéről történő elsikálása nagyipari módszerekkel elkezdődött. Értesüléseink szerint pénteken este, az első részlet kikerülése után Rogán és Kubatov vette kézbe az ügyet, Borkait pedig eltüntették a nyilvános térből, azt is megtiltva neki, hogy kommentálja a kanos - oppardon: kínos - esetet. A keresztény polgármester ennek megfelelően Ákos-koncerten járt szombat este, de nyilvános találkozón nem vett részt. Facebook-oldalán viszont vad törölgetésbe kezdtek az adminisztrátorok, mert ott elszaporodtak a gyalázkodó, többnyire a Fidesz-kereszténységet érintő hozzászólások. 

A botrány előtti elszánt szeretetben: egy vérből valók vagyunk (Forrás: Facebook)

Győri forrásaink jelezték, a cél most az, hogy Borkai előnyéből a Fidesz megőrizzen annyit, amennyivel megnyerheti a választást. Most semmi más nem számít, a szexjelenetekben dúskáló blog eltüntetése a világhálóról elsőrendű feladatuk, ha Győr a malőr folytán véletlenül mégis elesne, az Orbán Viktor mérhetetlen haragjának felgerjedését eredményezné, annak pedig a Fidesz válságkommunikációs spindoktorai látnák a kárát. 

Törlés, söprés és újabb szaftos részletek - ez várható a hátralévő egy hétben. Hogy utána Borkai hogy jelenik meg saját választói előtt, azt már neki kell megoldania. 

*

Végül jöjjön egy részlet Hargitai Miklós És bocsásd meg vétkeinket! című könyvéből. (Gyóntató pap és miniszter beszélget: A miniszter kezd el mesélni arról, hogy eltűnt a lány, akit egy bárban ismert meg, és beleszeretett.)

– Az emberek nem tudnak arról a bárról. Maga sem tudhat róla. Elmondom, de aztán felejtse el, ne is idézze föl többé. Ne olyan helyre gondoljon, ahová bárki bemehet az utcáról. Egy szálloda tetején van. Hatalmas a terasz a tetőn, könnyen le tud szállni a helikopter. Bent az egyetlen kőfalat állatprémek és trófeák borítják. Rengeteg ritka állat. A többi fal sötétített, golyóálló üvegből készült. Halk zene szól, és a levegőben hűs illat száll. Akármilyen az idő odakint, belül kellemesen hűvös a levegő. Van egy falikút, amiből pezsgő folyik, nagyon finom és rendkívül drága pezsgő. A borhűtőben régi borok fekszenek tucatjával Elsüllyedt gályákról hoztak fel a búvárok, az életüket kockáztatva azért, hogy mi megkóstolhassuk. Svédasztal van ajzószerekből és drogokból. Olyan ételeket eszünk, amiknek még nevük sincs a mi nyelvünkön. Antik spanyol bútorok állnak odabent. Csupa nemes fa, kézzel faragva. A székek támlája fekete bivalybőr, rézszegecsek tartják. A padló keményfából van, hatalmas keményfa pallókból. Minden palló olyan széles, mint a fa volt, amiből kivágták. Zöld lámpák világítanak; aki tervezte, annak van érzéke az iróniához. A mosdó a legfurcsább. A férfimosdó. Azt nehezen tudná elképzelni, atyám. Van benne egy koponya.

– Milyen koponya?

– A főtitkáré. Még az előző rendszerből. Valaki ellopta, és ők arra vizelnek.

– A főtitkár koponyájára? Bosszúból?

– Nem bosszú, inkább mágia. Rettegnek, hogy ők is úgy végzik. Hogy az ő emlékükből is csak annyi marad; egy karóra tűzött koponya, és bárki, akinek az életükben ártottak, rájuk ürítheti a mocskot, amikor már nem lesznek. Azt hiszik talán, hogy amíg ők csinálják mással, addig őket nem fenyegeti ugyanaz a veszély. Mindig az az est fénypontja: amikor már nem bírnak magukkal, bemennek a mosdóba, és levizelik a koponyát. Aztán elmesélik az egészet a madárnak.

– Madár is van? Élő madár?

– Egy ketrecben, ami a mennyezetről lóg, egy eleven madár ül, olyasféle, mint egy varjú. Mindig ugyanazon a rúdon gubbaszt. Tartanak tőle, mert megjegyzi a neveket. Nagyon okos, mindent megjegyez. Latinul beszél. Van ott valami mókás, szőrös állat is, ami a székek között szaladgál, és megeszi a lehullott falatokat. A drogtól megbolondul, és táncol a zenére. A lányok is táncolnak. Csak bugyi van rajtuk, meg egy függönyszerű, átlátszó kendő. Nem viselhetnek sem testékszert, sem tetoválást. Nincs nevük. Álarcban vannak; zöld bársonyból készült farsangi álarcot hordanak. Tilos levenni. Amelyik leveszi, nem jön többet. Bármit levehetnek, de az álarc végig rajtuk marad.

– Mit csinálnak, amikor nem vagytok ott?

– Biliárdoznak. Intarziás biliárdasztal áll a bárban, tompa fényű lámpa világítja meg a zöld posztót. Ahogyan az asztalra ráhajolva gyakorolják a játékot, azt a látványt sokáig nem felejtené el, ha egyszer megpillanthatná.

– Hogyan kerülnek oda a lányok?

– Van erre emberünk, aki hozza őket. Régi, bevált ember. Kizárólag megbízható lányok jöhetnek. Vidékiek, kapcsolatok nélkül. Amikor arról olvas, hogy valahol eltűnt egy lány, jusson eszébe az a bár.

– Kik voltak ott veled?

– A nevüket nem mondhatom meg. Politikusok. Üzletemberek.

– Mit keresett ott az a lány?

– Ne legyen álszent, atyám. Mind a szerencséjüket keresik. Hatalmas szerencse, hogy ott lehetnek. Nagyon nehéz bekerülni abba a körbe, és aki ott van, azzal utána az is megeshet, hogy magával viszi a herceg.

– A herceg?

– A herceg, fehér lovon. Talán öreg, pocakos, és szivarszagú a lehelete, de soha nem fogy ki a tárcája.

– Téged is azért választott?

– Nem ők választanak. Én választottam ki őt. Csak szólnom kellett. Azt csinálják, amit mondunk.

Szünetet tartott, mint aki azon töpreng, hogy mennyit mondjon el.

– Ezek az alkalmak arra szolgálnak, hogy enyhüljön bennünk a feszültség. Olyankor mindent szabad. Nem láthatja senki, ami ott folyik.

– Mi folyik ott?

– Ilyennek képzelem a mennyországot. Vagy a poklot. Van az a mondás, hogy ha ilyen a pokol, akkor nem számít, hogy van-e mennyország. Tudja, atyám, a mi életünk... Amit a választók látnak belőle, az csak színház. Ez egy keresztény kormány. Feleségünk van, családunk, betartjuk a szabályokat. De ha ott vagyunk abban a bárban, nem érvényesek a szabályok. Mindent ki lehet próbálni.

– Mióta vannak ilyen összejövetelek?

– Akkor kezdtük, amikor először kormányoztunk. Aztán egy ideig nem volt semmi. Nem voltunk kellőképpen óvatosak, tudomást szerzett róla a sajtó. Nem dugtuk el eléggé. Nagy botrány volt, de elsimítottam.

– Hogyan lehet az ilyesmit elsimítani?

– Másnak nem sikerült volna. Szerencsére én akkor kimaradtam belőle, de két miniszter is bent volt. Kint állt az egész sajtó, fényképezőgépekkel meg kamerákkal, egyenként hozták ki az embereket a rendőrök.

– A rendőrök? Beengedték a rendőröket?

– Muszáj volt. Rosszul lett az egyik lány a drogtól. Előbb a mentők jöttek, aztán a rendőrök. Ma már nem történhetne meg. Nincs rendőr, aki meg merné kockáztatni. Beszélni sem mernek róla. Magának sem ajánlom, hogy beszéljen.

– És mi lett a miniszterekkel?

– Zsákot húzattam a fejükre. Aztán rendőrségi autók egyenesen a lakásukra vitték őket. Elsötétített, civil rendszámú kocsik, villogás meg sziréna nélkül.

– Nem értem, miért van erre szükség.

– Sok pénzünk van. Nincs olyan, hogy túl sok pénz, nekünk mégis túl sok van. Ha nem csinálunk őrült dolgokat, amiket senki más nem engedhet meg magának, akkor nem érezzük, hogy mindent megtehetünk. Olyasmit kell tennünk, ami törvénytelen, és amit senki sem hinne el rólunk. Amit nem szabad. Hogy érzékelhessük: nincsenek korlátok. Különben mi sem érezzük, más sem hiszi el. Ez az oka. Fegyelmezettek vagyunk, de néhányszor egy évben meg kell szabadulnunk minden gátlástól. (Közli: Rab László, 2019. október 6. Nyolc óra negyven)