Hát megtörtént. A kutyameneten valószínűleg többen voltak (őszintén elkötelezettek), mint az orbánista békemeneten. Azért ez (gyűlölet)beszédes. Buszokkal vitték mindenhonnan az enervált sokaságot. De nem lehetett őket bepörgetni a Gyuri bácsis marhaságokkal.
Orbán nem először beszélt sehová nem vezető csacskaságokat, de először fordult elő, hogy saját hallgatósága is kétkedve forgatta a fejét. Sorosról, az ENSZ-ről már mindent tudnak, de ezek nem olyan konkrét szörnyűségek, mint a kertek alatt lopózó éjféli tolvaj. Orbán és a Fidesz-propaganda azt is nagyon benézte, hogy a janicsárokat emlegetve mindenkinek rögtön az iszlámveszély jusson eszébe. Nem elég konkrét.
Ott állt a hajdan félelmetes, mára kissé kigömbölyödött kormányfő, és erkölcsi, jogi, meg politikai elégtétellel fenyegetett. Keményen hangzott, de aztán hamar leesett a tantusz. A részeg ember szokott így beszélni, amikor felönt a garatra, és hőzöngve kilép a kocsma elé, hogy verekedjen a templomkertben. Hogy kit fenyegetett valójában? Nem hinnénk, hogy a komplett országot, ahhoz azért még a rendszerváltás utáni legkártékonyabb figura - aki külső elnyomás és nagyhatalmi kényszerek nélkül dönti romba az országot - is nagyon kevés. Talán Simicskát fenyegette meg, de hát ez legyen az ő bajuk. Tisztességes emberek kard-ki-kard párbajára nem lehet számítani, ezek más iskolába jártak. (Ráadásul ugyanabba, Székesfehérváron.)
Nagyon kínos lehet különben azt látni, hogy a nevetés öl. A kutyamenet igazolta ezt. Az erőtlen és széthúzó ellenzék hálát adhatna a sorsnak, hogy ilyen hátszelük van egy választás előtt. A kétfarkúak minden mondata gyilkolt. Amikor Rudi, a rénszarvas emelkedett szólásra, és arról beszélt, Bécsben járt ("Ne tudjátok, mi van ott!"), és a villamoson megerőszakolták, meg elvágták a torkát, a tömeg a hasát fogta a röhögéstől. Nem egyszerű kuncogás volt ez, már az orbáni idiotizmuson való rendszerszerű felülemelkedés méltósága is belélopózott. Videónk a kutyamenetről itt.
A bohócnak végig kell szenvednie, hogy poénjai ugyan nem ülnek, a közönség mégis röhög. Nem tudja pontosan, amikor a hahotát hallja, hogy vajon rajta röhögnek-e. De azért már sejti. Ezért volt most Orbán annyira ingerült. Mondhatnánk, úgy járt, mint az öreg Toldi, aki még legyőzi az "idegen" bajnokot, de a közönség soraiban a fiatalok már megmosolyogják.
Közelg a vég, idézhetnénk Arany Jánost, iszonyú csatazajjal jön a bukás. Ami nem lesz egyszerű menet, túl sok pénzről van már itt szó, nagy a tét. De azért Hódmezővásárhelyen is lehetett látni, milyen az, amikor a NER meztelen seggel kénytelen elkullogni. Semjén, Lázár, Kósa meg a többi balfék politikus szorgalmasan veri a szegeket a NER koporsójába. Orbán most kenetteljes hangon a kommunista világból ismert békeharcról és elégtételről papolt, és újra háborúban képzelte magát. De most már világosan látszott, hogy a hadvezér be van tojva.
Orbánt futni látni: az lesz az ország számára a lehető legderűsebb elégtétel. (Rab László, 2018. március 16.)
