Rab László kommentárja a 8:40 videoriportjához
A hangzatos Stop Operation Soros címmel megtartott szombati konferencia szünetében az Identitárius Egyetemisták Szövetsége bejelentette, hogy párttá alakul. Lehet, hogy nem ezen a néven, és nem ezen a héten, de az biztos, hogy a lelkiség helyreállítása lesz a feladatuk. Ami, valljuk be, túl általánosnak tetszik, a lelkiséget mi magunk életünk során annyiszor, de annyiszor próbáltuk már helyreállítani, de aztán valahol mindig megbicsaklott a dolog.
Az elitista Identitesz a Konzervatív Hallgatók Szövetsége elnevezésű szervezetből jött létre, a szálak a Pázmány Péter Katolikus Egyetemre vezetnek. A konferencián az előadás helyett inkább gyújtó hangú szónoklatot tartó László Balázs elnök a Pázmányon tanul politológiát. De itt a jelek szerint jó pár évvel ezelőtti tananyagot oktatnak, mert többször elhangzott, hogy a médiában és a felsőoktatásban még mindig a baloldali-marxista túlsúly a jellemző. Innen aztán csak egy ugrás volt, hogy a 24 vármegyés szónok (előadó?) egy 1945-ben kivégzett, szintén a lelkiség helyreállításával foglalkozó politikus példáját említette a (nyilatkozati tilalomra fogott) hallgatóság előtt. Szálasi Ferenc emléke tovább él, Szabó Albert és Bácsfi Diána után is akadnak olyan fiatalok, akik ezen a nyomvonalon menetelnek tovább.
Azért mentünk különben, mert azt hittük, találunk majd valamit a modern jobboldali konzervativizmusból a Magyarok Házában megtartott rendezvényen. Ehelyett ott találtuk Nick Griffint, az angol szélsőjobb vezető figuráját, aki úgy kezdte előadását, hogy Soros, a zsidó pénzspekuláns (a tolmács spekulátornak fordította) 1930-ban, a kollaboráns Magyarországon született. És innen volt képes eljutni a nyolcadik kerületi Auróra közösségi ház bűnös liberális üzelmeihez, meg a Marom nevű zsidó ifjúsági szervezet (mely "becsempészi" a judaizmust a programokba) ostorozásához. Hogy a kerítésépítő magyar kormánnyal olyannyira rokonszenvező Griffint ki tájékoztatta ilyen mélyre hatóan, rejtély.
Seregély Ágnes kommentárja
Azért mentem el erre a konferenciára, mert kíváncsi voltam, hogy mik azok a problémák-problémakörök, amik mentén napjaink fiatal nacionalista-szélsőjobboldali csoportjai megszervezik magukat és milyen válaszokat adnak ezekre. Azt sejtettem, hogy ezekkel a válaszokkal nem fogok egyetérteni; de hogy ezeket a válaszokat egyáltalán nem fogom megkapni, azt nem tudhattam.
A Nyugat-Európában illetve az Amerikai Egyesült Államokban is tömérdek problémát felvető píszí-kultúra, a menekültek érkezése Európába, a feminizmus identitáspolitikai ágának ellentmondásai, a szegények és gazdagok közti óriási szakadékok mind olyan dolgok, amiket sokszor tabuk öveznek, ezért szélsőjobboldali csoportok gyakran látnak bennük könnyű prédát.
Végül a konkrét kérdéseimre legtöbbször csak mellébeszélést kaptam. És még Orosz Mihály Zoltán sem öltözött be az eseményre.
"Akaratunk a magyar lelki minőség helyreállítása" - ez volt a rendezvény vezérgondolata, amit képtelenek voltunk megfejteni. A búzakoszorúba állított nyíllal már könnyebb volt a dolgunk. A katonás külsőségeket is értettük. Az őrök a vártán keresztbe fektetett kézzel merevítették be nekünk az időt, a szónokok pedig az orbáni propaganda másod-, harmadvonalbeli klónjaiként szajkózták a magyar kormány bevándorlás-, gender- és liberalizmusellenes szópuffancsait. Orbán Viktor hátradőlhet, a mag termékeny talajba hullott. Jönnek a fiatalok, és lelkesen szidják a 87 éves Soros Györgyöt, Európa sírásóját, aki a kereszténység elemésztésére törekedve támogatja a civil szervezeteket.
Soros György neve szimbóluma mindannak - mondta a párttá alakulás előtti utolsó pillanatban László Balázs -, ami süllyeszt, pusztít, dekadenciába taszít. Merjünk bátrak lenni, merjünk fényre lépni, merjünk nagyot fordítani a történelem kerekén.
Ezekből a leporolt gondolatokból lesz tehát az új párt. Kérdés, hogy az újragondolt hungarizmust hogyan fogadják majd a Jobbik csalódott radikálisai, akiknek szájából Orbánék az elmúlt években kiénekelték a sajtot. Lehet, hogy nem Identitesz néven dobják be magukat a jobboldali egyetemi ifjak a mélyvízbe. De a lelkiséget helyreállítják, még talán Semjén Zsolt akarata ellenére is.
Abba most ne menjünk bele, hogy a zászlóbontást miért éppen március 19-e, a német megszállás előestéjén tartották. A véletlen műve lehetett.
