Október 8-án volt egy éve, hogy az orbáni rendszer - üzleti okokra hivatkozva, valójában politikai céllal - bezáratta a Népszabadságot, az újságírókat szélnek eresztették, az olvasóknak fügét és Magyar Időket mutattak. A 60. születésnapja előtt egy hónappal kinyírt újság munkatársai és olvasói vasárnap Bächer Iván kőrisfájánál emlékeztek meg az "októberi sajnálatos eseménynek" nevezett döntésről. Melynek nyomán a lapot kiadó Mediaworks-öt átjátszották Mészáros Lőrinc kezére.
Hogy zárták be a Népszabadságot? Ez viszonylag egyszerűen történt (felhívták Heinrich Pecinát, és azt mondták neki: Jetzt!). Olyan súlyos döntésről volt szó, amit nem lehet elképzelni Orbán Viktor nélkül. Az újabban Soros Györgyöt hajkurászó miniszterelnök már 1990-ben is be szerette volna záratni a (pártállami) Népszabadságot, de aztán mégis kénytelen volt kivárni az alkalmas pillanatot.
Az olvasók nem felejtenek, és nem kezdtek Magyar Időket olvasni. Emlékeznek azokra a szombat délutánokra, amikor ebéd után le lehetett roskadni a pamlagra, és zörgetni lehetett a (világszerte válságban lévő, lehet, hogy éppen kihaló) papírújságot.
Az újságírók sem felejtenek, ezért mentek a Bächer Iván által ültetett fához. Titokban azt várták, hogy több kolléga ott lesz a közös emlékezésen, ez aztán elmaradt. A bezárt Népszabadság már nem lett sajtóügy, pedig a szervezők törődtek azzal is, hogy messze legyen a lapzárta, és ne kezdődjön túl korán a "buli". A Népszabadságot fénykorában gyakran érte az a vád, hogy érzéketlen a vidéki/szakmai/bajba jutott lapok sorsa iránt. Most, amikor a bezárt újság ügye lassan, de biztosan elfelejtődik, ez is szóba került a rendezvényen. A Szabad Pécsnek átadott Népszabadság-díjjal a bezárt lap munkatársai azt szerették volna jelezni, hogy új lapot ugyan nem indítottak, de figyelnek a magyar sajtópiac eseményeire.
Apropó új lap. Miért nem indították el a népszabisok a Helikopter munkacímen futott weboldalt? Folytak erről lázas tárgyalások, aztán nem lett belőle semmi sem. A papírújság kiadói háttér nélküli alapítása eleve lehetetlen volt, de egy honlap összebütykölése nem okozott volna gondot a korábbi hír- és véleménygyártó újságírói közösség számára. Miután e sorok szerzője is munkatársa volt (nem sokáig, mintegy 30 éven át) a Népszabadság alkotói gárdájának, el lehet mondani, hogy az újraindítandó periodika hosszú hónapokon át téma volt a felborult szerkesztőség életében. Murányi András főszerkesztő a 8.40 videosorozatában számolt be arról, hogy befektetőkkel tárgyal (eredménytelenül).
A kollégák egy része tavaly októberben attól tartott, hogy beszállni az online piacra a népszabadságos online lemaradással eleve kudarcra ítélt vállalkozás. Mások arra az álláspontra helyezkedtek (én is - R.L.), hogy el kell kezdeni a nulláról, és vállalni kell a bukás kockázatát is.
Igen ám, de ebből nem lehet megélni. Az újságíró pedig - a pékhez és a BKV-ellenőrhöz hasonlóan - fizetésből tartja el a családját. Egy körülbelül két nap alatt összeüthető honlap 8-10 embernél többet nem tud eltartani. Az pedig édeskevés. Lehet, hogy elsősorban ezért halt el a Helikopter ötlete. Meg talán azért, mert nem volt a szerkesztőségben olyan vezéregyéniség, aki egy kicsiny közösséget maga mögé tudott (és mert) volna állítani. És legalább azt megtette volna, mint amit Szombathy Pál meglépett a Magyar Hírlap bezárása után. Szombathy vállalta a kockázatot, és Pont néven új lapot indított, ami aztán gyorsan megszűnt. A volt főszerkesztő mégis emelt fővel zárta le a régi Magyar Hírlap-időszakot. Miután hasonló próbálkozás nem történt a Népszabadságnál, nem tudhatjuk meg, mi történt volna a Helikopterrel.
Friss hír, hogy Kereszty András egykori főszerkesztő-helyettes egy évvel az OSE után a napokban kezdte gründolni az Új Népszabadság-blogot, őt is, miként másokat, az elkeseredés vezette, a pénz nélkül indított blog sorsa kérdéses, kétséges. Nem említhető együtt egy nagy szerkesztői közösség későbbi sorsának alakulásával.
Na, mindegy. (Rab László, 2017. október 9.)
A Nyolc óra negyven teljes videosorozata a Népszabadság bezárásáról itt érhető el.
