A lábon lőtt Magyar Nemzet

2018. április 14. 09:36 - nyolcoranegyven

A választás lett a végzete a 80 éves újságnak

Simicska Lajos a költészet napján bezárta a Magyar Nemzetet, az újságírók május elejéig még kapnak fizetést, aztán ha nem sikerül eladni, úgy járnak, mint a Népszabadság közössége: szélnek eresztik őket. Orbán Viktor régi harcostársa csomagban szeretné eladni a Lánchíd Rádiót, a Heti Választ és a napilapot. Nem lesz könnyű, de az újságírók most még reménykednek. Tompos Ádámmal és Pintér Bencével beszélgettünk arról, mi történt az utolsó napon, illetve a G-nap utáni években. Az, hogy a kudarcos választási eredmény volt a közvetlen kiváltó ok, magától értetődő. 

A sok legendás cikk közül egynek a születését idézzük fel, azt szemléltetjük vele, hogy milyen Orbán Viktor és a Fidesz elgondolása a sajtó működéséről. Amikor fodrozódott Schmitt Pál köztársasági elnök plágiumügye (jellemző, hogy ebbe bukott bele, és nem abba, hogy az Astoria vendégeit lehallgatták az államárti magyar időkben), volt egy kis félreértés az akkor még erősen lojális szerkesztőségben. Többen azt hitték, megvan Schmitt kilövésére az engedély,. ezért a vezető publicisták többen és közösen szerkesztőségi cikket írtak, amelyben azt ajánlották Schmittnek, hogy a szakdolgozat-lopás ügyben a helyzet tarthatatlan, eljött az idő, le kéne mondania. A cikk megjelent, és nagyon súlyos állítások voltak benne.

"...Szépnek gondolható gesztus kitartani a valóban mértéket nem ismerő, iróniának hazudott, mocskolódó bírálatok nyílzáporában. Csak éppen haszontalan, felesleges. Ez a harc megnyerhetetlen. Az intézmény rombolása, a tisztességes közéletbe vetett hit porladása így megállíthatatlan. Világos ez, mint az egyszeregy. És gondoljunk csak bele, hogyan beszéljen ezek után tisztességről, becsületről, hitelességről politikus ebben az országban? Hogyan állíthatnánk azt, hogy ez most már nem az a bizonyos következmények nélküli ország? Azzal kezdtük, Schmitt Pál elmulasztotta a nagy lehetőséget. De a döntését bármikor átgondolhatja. Minél később teszi, annál rosszabb lesz. Neki és nekünk." (Elnök úr, gondolja át! 2012. március 29.) 

A cikk megjelenése után a legenda szerint Orbán Viktor "meglátogatta" a szerkesztőséget, vitte magával a Magyar Nemzet elnök uras számát, az újságot ledobta az asztalra, és azt mondta: "Lábon lőttél, Gábor." A summa Liszkay Gábornak volt címezve, aki aztán a G-nap után az elsők között mászott ki a lövészárokból, és nyomban hátat fordított Simicska Lajosnak. Ezt tették a nagynevű újságírók közül is többen. Akik maradtak, azokkal a politika olykor feltörölte a padlót. 

Még valami. Tompos Ádám mesélt vidéki kalandjairól is. Itt a legfrissebbet idézzük. Azt, ami voltaképp megfejtése a Fidesz hallatlanul sikeres vidéki eredményének. Telefon van benne, meg a Fidesz kenyerén élő szavazó, aki április 9-én reggel egy fotóval sétál be a munkahelyére, hogy megmutassa, jó helyre tette-e az X-et. Nem olyan bonyolult ez az egész. (Rab László, 2018. április 13.)

32 komment

A szíves, a taktikus, meg a fideszes

2018. április 06. 20:15 - nyolcoranegyven

Hús-vér szavazókkal trécseltünk a Moszkván

A Moszkván jártunk, nem sokkal azelőtt, hogy Európa szügyig háborús vérben tocsogó politikusa sorsdöntőnek nevezte az április 8-i választást. Nos, Orbán úr számára valóban az lesz, hiszen ha veszít, könnyen lehet, hogy lakhelyváltoztatásra lesz szüksége. Erre következtetünk abból, hogy a kampány során többen a börtönbüntetést is kilátásba helyezték, amikor a kedves vezető üzleti és családi ügyei terítékre kerültek. 

Nos, forgatás közben arról beszélgettünk, hogy számunkra is sorsdöntő a választás, de azért annyira nem, mint Orbán úr számára. Ennek pedig az az egyszerű oka, hogy mi nem loptunk annyit, nincs annyi zűrös ügyünk, és nehezebb ugyan kifizetnünk a villanyszámlát, de még meg tudjuk oldani. Viszont így egy méterrel magasabbról és talán jóval több nagylelkűséggel tudjuk személni az újabb sorsdöntést. 

No de a választó! Az ezerfejű hidra. Taktikázik-e, bújja-e a relativitáselmélettel súlyosított saccolóoldalakat? Azt kell mondanunk, hogy bujkászol, ahogy tud. De azért nem szedi annyira szét magát, és amikor az okosszavazásról próbáltunk okoskodni, kiderült, hogy pártállástól függetlenül inkább szívből szeretnek választani, és ezt javasolják más néprétegeknek is. 

Találkoztunk a Fidesz-szavazóval is, voltaképp ugyanolyan, mint amilyenek mi vagyunk. Kedélyesen elbeszélgettünk. Egy kemény Soros-jobbhoroggal indított, utána meggyomrozott bennünket a német egyesítéssel, a végén meg kiderült, hogy katonai attasé volt Izraelben. Mutatjuk a vágatlan verziót..

Mit lehet ezek után mondani? Nem szeretnénk nagy szavakat használni, mert olyankor röhöghetnékünk támad. 

Lesz, ahogy lesz. Ez a legfőbb jóslatunk vasárnapra. A szavazóval történt valóságos találkozás után annyit tennénk még hozzá: ahogy esik, úgy puffan. Senkinek ne legyenek illúziói. A rendszerváltáshoz nemcsak politikus, de nép is kell. Ha a kettő közül valamelyik hiányzik, általában el szokott maradni. (8:40, Rab László, Takács Mária)

3 komment

Orbán estéje

2018. március 16. 09:56 - nyolcoranegyven

A bohóc, akit kiröhögnek

Hát megtörtént. A kutyameneten valószínűleg többen voltak (őszintén elkötelezettek), mint az orbánista békemeneten. Azért ez (gyűlölet)beszédes. Buszokkal vitték mindenhonnan az enervált sokaságot. De nem lehetett őket bepörgetni a Gyuri bácsis marhaságokkal. 

Orbán nem először beszélt sehová nem vezető csacskaságokat, de először fordult elő, hogy saját hallgatósága is kétkedve forgatta a fejét. Sorosról, az ENSZ-ről már mindent tudnak, de ezek nem olyan konkrét szörnyűségek, mint a kertek alatt lopózó éjféli tolvaj. Orbán és a Fidesz-propaganda azt is nagyon benézte, hogy a janicsárokat emlegetve mindenkinek rögtön az iszlámveszély jusson eszébe. Nem elég konkrét. 

Ott állt a hajdan félelmetes, mára kissé kigömbölyödött kormányfő, és erkölcsi, jogi, meg politikai elégtétellel fenyegetett. Keményen hangzott, de aztán hamar leesett a tantusz. A részeg ember szokott így beszélni, amikor felönt a garatra, és hőzöngve kilép a kocsma elé, hogy verekedjen a templomkertben. Hogy kit fenyegetett valójában? Nem hinnénk, hogy a komplett országot, ahhoz azért még a rendszerváltás utáni legkártékonyabb figura - aki külső elnyomás és nagyhatalmi kényszerek nélkül dönti romba az országot - is nagyon kevés. Talán Simicskát fenyegette meg, de hát ez legyen az ő bajuk. Tisztességes emberek kard-ki-kard párbajára nem lehet számítani, ezek más iskolába jártak. (Ráadásul ugyanabba, Székesfehérváron.)

Nagyon kínos lehet különben azt látni, hogy a nevetés öl. A kutyamenet igazolta ezt. Az erőtlen és széthúzó ellenzék hálát adhatna a sorsnak, hogy ilyen hátszelük van egy választás előtt. A kétfarkúak minden mondata gyilkolt. Amikor Rudi, a rénszarvas emelkedett szólásra, és arról beszélt, Bécsben járt ("Ne tudjátok, mi van ott!"), és a villamoson megerőszakolták, meg elvágták a torkát, a tömeg a hasát fogta a röhögéstől. Nem egyszerű kuncogás volt ez, már az orbáni idiotizmuson való rendszerszerű felülemelkedés méltósága is belélopózott. Videónk a kutyamenetről itt. 

A bohócnak végig kell szenvednie, hogy poénjai ugyan nem ülnek, a közönség mégis röhög. Nem tudja pontosan, amikor a hahotát hallja, hogy vajon rajta röhögnek-e. De azért már sejti. Ezért volt most Orbán annyira ingerült. Mondhatnánk, úgy járt, mint az öreg Toldi, aki még legyőzi az "idegen" bajnokot, de a közönség soraiban a fiatalok már megmosolyogják. 

Közelg a vég, idézhetnénk Arany Jánost, iszonyú csatazajjal jön a bukás. Ami nem lesz egyszerű menet, túl sok pénzről van már itt szó, nagy a tét. De azért Hódmezővásárhelyen is lehetett látni, milyen az, amikor a NER meztelen seggel kénytelen elkullogni. Semjén, Lázár, Kósa meg a többi balfék politikus szorgalmasan veri a szegeket a NER koporsójába. Orbán most kenetteljes hangon a kommunista világból ismert békeharcról és elégtételről papolt, és újra háborúban képzelte magát. De most már világosan látszott, hogy a hadvezér be van tojva.

Orbánt futni látni: az lesz az ország számára a lehető legderűsebb elégtétel. (Rab László, 2018. március 16.)

73 komment

Bolba Márta bátorsága

2017. október 30. 21:23 - nyolcoranegyven

Bolba Márta evangélikus lelkészt és civil aktivistát október 31-én, a reformáció 500. évfordulóján bátorságáért tüntetik ki. A díjban az az érdekes, hogy annak az Egyházfórumnak a szerkesztősége ítéli oda, amelyiket 4 vallás követői: metodista, evangélikus, református, katolikus, szerkesztenek. A "Fidentia pro ecclesia” díjat most először adják át. Ezt a társadalom perifériájára került emberek érdekében végzett sokoldalú és reményt adó tevékenységéért kapja a lelkésznő, írják.

Bolba Márta így vélekedik munkájáról:

Az emlékplakett ünnepélyes átadására 2017. október 31-én, kedden 16:00 órakor kerül sor a Wesley János Lelkészképző Főiskolán (1086 Budapest, Dankó u. 9-11.) a reformáció 500. évfordulójára szervezett minikonferencia (13:00-tól) befejezéseként.

A díjazott tevékenységét dr. Szabó Ildikó lelkész méltatja.

szerkesztés és videó: Takács Mária

Szólj hozzá!

Lakni muszáj (lenne)

2017. október 18. 11:37 - nyolcoranegyven

Hetedszer vonultak utcára az erkölcstelen, hazug rendszer ellen

Ha lakásod van, nem tudod fenntartani. Ha nincs bejelentett albérleted, nem tudsz munkát vállalni, mert nincs lakcímed. Ha mindenedet elveszted, páriaként tengeted az utcán az életed. És még a grabancodat is elkapják, mert "életvitelszerűen" heversz a padon.

A magyarok ötöde nem tudja rendesen fizetni a lakásrezsijét, a hajléktalanoknak pedig esélyük sincs arra, hogy a tetves szállások helyett önálló hajlékokban húzzák meg magukat.

Az állam magára hagyta a szegényeket, nincsenek szociális bérlakások, de lakáspolitika sincs az országban - ez a 7. Lakásmenet legfőbb tanulsága. A lakhatási támogatásokat lenyúlják a középosztály felső - politikailag pozicionált - ügyeskedői. Tavaly a bérlakások 82 százalékát gyalázatos módon nem a rászorulók kapták. A CSOK-ot se neked találta ki a NER (mi is az pontosan? Nemzeti Együttműködés Rendszere). Építési támogatást a szegény ember eleve nem kaphat, a kör bezárult.

Ne szépítsük, a keresztény Magyarország - melynek legfőbb gondja újabban a kereszténység megvédése -, nagy ívben tesz a saját szegényeire. Úgy, hogy közben álszent, hazug törvények születnek. Az idei költségvetésben 200 milliárd forint van elkülönítve "lakhatási célú kiadásokra". De ezzel, tudjuk jól, a tehetősebbek "lakásgondjait" fogják megoldani.

A lakhatási jogokért küzdő A Város Mindenkié csoport (AVM) jogi szabályozást követelt a 7. lakásmeneten, és a lakhatás igazságosságáért szállt síkra. Higgadt, nyugodt megközelítésben. A gondok mélyebben vannak. A kormányzó rend erkölcstelenségén - ami azon alapul, hogy ellopják és felélik a szegényekre szánt pénzeket is - nem lehet sima szabályozással átlépni. (A videó fekete-fehér; hozzáigazítottuk a NER színeihez, 8:40)

Szólj hozzá!

Egyéves a bezárt Népszabadság

2017. október 09. 10:48 - nyolcoranegyven

OSE: Az emlékét nem tudták teljesen eltörölni

Október 8-án volt egy éve, hogy az orbáni rendszer - üzleti okokra hivatkozva, valójában politikai céllal - bezáratta a Népszabadságot, az újságírókat szélnek eresztették, az olvasóknak fügét és Magyar Időket mutattak. A 60. születésnapja előtt egy hónappal kinyírt újság munkatársai és olvasói vasárnap Bächer Iván kőrisfájánál emlékeztek meg az "októberi sajnálatos eseménynek" nevezett döntésről. Melynek nyomán a lapot kiadó Mediaworks-öt átjátszották Mészáros Lőrinc kezére. 

Hogy zárták be a Népszabadságot? Ez viszonylag egyszerűen történt (felhívták Heinrich Pecinát, és azt mondták neki: Jetzt!). Olyan súlyos döntésről volt szó, amit nem lehet elképzelni Orbán Viktor nélkül. Az újabban Soros Györgyöt hajkurászó miniszterelnök már 1990-ben is be szerette volna záratni a (pártállami) Népszabadságot, de aztán mégis kénytelen volt kivárni az alkalmas pillanatot. 

Az olvasók nem felejtenek, és nem kezdtek Magyar Időket olvasni. Emlékeznek azokra a szombat délutánokra, amikor ebéd után le lehetett roskadni a pamlagra, és zörgetni lehetett a (világszerte válságban lévő, lehet, hogy éppen kihaló) papírújságot. 

Az újságírók sem felejtenek, ezért mentek a Bächer Iván által ültetett fához. Titokban azt várták, hogy több kolléga ott lesz a közös emlékezésen, ez aztán elmaradt. A bezárt Népszabadság már nem lett sajtóügy, pedig a szervezők törődtek azzal is, hogy messze legyen a lapzárta, és ne kezdődjön túl korán a "buli". A Népszabadságot fénykorában gyakran érte az a vád, hogy érzéketlen a vidéki/szakmai/bajba jutott lapok sorsa iránt. Most, amikor a bezárt újság ügye lassan, de biztosan elfelejtődik, ez is szóba került a rendezvényen. A Szabad Pécsnek átadott Népszabadság-díjjal a bezárt lap munkatársai azt szerették volna jelezni, hogy új lapot ugyan nem indítottak, de figyelnek a magyar sajtópiac eseményeire. 

Apropó új lap. Miért nem indították el a népszabisok a Helikopter munkacímen futott weboldalt? Folytak erről lázas tárgyalások, aztán nem lett belőle semmi sem. A papírújság kiadói háttér nélküli alapítása eleve lehetetlen volt, de egy honlap összebütykölése nem okozott volna gondot a korábbi hír- és véleménygyártó újságírói közösség számára. Miután e sorok szerzője is munkatársa volt (nem sokáig, mintegy 30 éven át) a Népszabadság alkotói gárdájának, el lehet mondani, hogy az újraindítandó periodika hosszú hónapokon át téma volt a felborult szerkesztőség életében. Murányi András főszerkesztő a 8.40 videosorozatában számolt be arról, hogy befektetőkkel tárgyal (eredménytelenül).

A kollégák egy része tavaly októberben attól tartott, hogy beszállni az online piacra a népszabadságos online lemaradással eleve kudarcra ítélt vállalkozás. Mások arra az álláspontra helyezkedtek (én is - R.L.), hogy el kell kezdeni a nulláról, és vállalni kell a bukás kockázatát is.

Igen ám, de ebből nem lehet megélni. Az újságíró pedig - a pékhez és a BKV-ellenőrhöz hasonlóan - fizetésből tartja el a családját. Egy körülbelül két nap alatt összeüthető honlap 8-10 embernél többet nem tud eltartani. Az pedig édeskevés. Lehet, hogy elsősorban ezért halt el a Helikopter ötlete. Meg talán azért, mert nem volt a szerkesztőségben olyan vezéregyéniség, aki egy kicsiny közösséget maga mögé tudott (és mert) volna állítani. És legalább azt megtette volna, mint amit Szombathy Pál meglépett a Magyar Hírlap bezárása után. Szombathy vállalta a kockázatot, és Pont néven új lapot indított, ami aztán gyorsan megszűnt. A volt főszerkesztő mégis emelt fővel zárta le a régi Magyar Hírlap-időszakot. Miután hasonló próbálkozás nem történt a Népszabadságnál, nem tudhatjuk meg, mi történt volna a Helikopterrel.

Friss hír, hogy Kereszty András egykori főszerkesztő-helyettes egy évvel az OSE után a napokban kezdte gründolni az Új Népszabadság-blogot, őt is, miként másokat, az elkeseredés vezette, a pénz nélkül indított blog sorsa kérdéses, kétséges. Nem említhető együtt egy nagy szerkesztői közösség későbbi sorsának alakulásával. 

Na, mindegy. (Rab László, 2017. október 9.)

A Nyolc óra negyven teljes videosorozata a Népszabadság bezárásáról itt érhető el

7 komment

Összeesküvés-elméletek a Népszabadság bezárásáról

2017. október 04. 18:39 - nyolcoranegyven

Mi lett volna itt, ha Soros beáll az újság mögé?

A Népszabadság 2016. október 8-i bezárása után a szerkesztőségen belül, az olvasói körben és a politikai-értelmiségi fórumokon is elkezdődött a találgatás arról, mi verte ki a biztosítékot annyira, hogy a hatalom a lap azonnali megszüntetéséről döntött. Ez olyan súlyú lépés volt, és olyan következményekkel járt, hogy azt Orbán Viktor tudta nélkül senki nem vállalhatta magára. Egy tavalyi interpretáció szerint Heinrich Pecina, a Mediaworks osztrák tulajdonosa akkor döntött a bezárásról (2016. október 7-én este), amikor valaki azt mondta a telefonba Budapestről: - Jetzt. 

Radnóti Sándor egyetemi tanár három ügyet említett, amelyek a bezárás előtti hetekben irritálhatták a Fidesz legfelsőbb hatalmi körét. A nemzeti bank elnökének lakásbotránya mellett Rogán Antal nevetséges helikopteres repdeséséről számolt be az újság (ennek jelentősége abban volt, hogy Rogán letagadta a később fotókkal igazolt tényt), de a lap legsúlyosabb bűne az volt, hogy éles kommentárokkal világított rá a népszavazás nyilvánvaló bukására (amelyet Orbánék világra szóló győzelemként ünnepeltek). 

 

- Hogy be fogják zárni, arra évek óta fel voltam készülve - mondta Bitó László író, orvos-kutató a 8:40 kamerája előtt, és felvezetett egy érdekes konstrukciót. Bitó szerint "ki lett adva" valakinek, hogy tudja meg, kik szivárogtatták ki a Matolcsy-lakásügyeket és a Rogán-féle helikopterezés történetét. - A kínvallatás már nincs divatban - jegyezte meg Bitó -, akkor rendezzük meg... ott lesz az összes komputer meg jegyzet, könnyen a "súgó" nyomára lehet jutni. (Ez eléggé életszerű, és tiszteljük Bitó László írói fantáziáját, a szerkesztőség tagjai péntekre valóban minden holmijukat összedobozolták, valóban ott maradtak a hozzáférhetetlen számítógépek is, a holmihoz később hosszú időn át nem lehetett hozzájutni; annyit mégis megjegyzünk, hogy a modern infotechnológia korában más módszerek is vannak arra, hogy egy kiszivárogtatót elkapjanak - R.L.) 

A szerkesztőség bezárása után (amelyet Pecina magyar helytartója, Katona Viktor vezérigazgató hajtott végre) megszólalt a 8:40-es videosorozatban Murányi András főszerkesztő is (aki újabban a zoom.hu vezetőjeként tüsténkedik). Murányi nyilatkozatának legérdekesebb része, hogy befektetőkkel tárgyalt egy új orgánum indításáról, melyből aztán nem lett semmi. A főszerkesztő nyilatkozatából az derül ki, hogy már a nyár folyamán eljutottak hozzá a hírek arról, hogy "ez a garnitúra (Mészárosék) átveszi a Mediaworks irányítását", és erről az információról tudtak a szerkesztőség vezetői is. A főszerkesztő azt is megemlítette, hogy október 7-én este volt egy hisztérikus hangulatú értekezlet a Mediaworksnél, ahol szóba került, hogy mi következik másnap. "Volt egy személy, aki kikelt a döntés ellen" - mondta Murányi, aki arról is beszámolt, hogy tárgyalt egy új lap indításáról olyan befektetőkkel, akik rokonszenveztek a Népszabadsággal. Az erre vonatkozó kijelentések 4.00 percnél kezdődnek. 

 

Nem tudjuk, ki lehetett a "rettentően félő magyar nagytőkés", aki budai villájában fogadta Murányit. Mellette külföldi "befektetőjelöltekkel" is tárgyalt a főszerkesztő, nagyköveteket is felkeresett, sikertelenül. Egy évvel a gyászos események után belegondolni is rossz, mi lett volna itt, ha a Soros Foundation odaállt volna 2016 őszén az Új Népszabadság mögé. Értesüléseink vannak arról, hogy a CEU integritását féltették. Sajtópletykák szerint ugyanis az orbáni adminisztráció már évekkel ezelőtt megüzente a magyar származású milliárdosnak, hogy lassabban a testtel, óvatosabban bánjon a magyarországi portfólióval, különben baj lehet a CEU-val...

A Nyolc óra negyven Népszabadságos videosorozata itt érhető el.

Az újság bezárásáról és a 8:40 születéséről szóló bejegyzésünk itt található

Az újság megszüntetésének egyéves évfordulóján az újságírók és az olvasók Bächer Iván fájánál, a Pozsonyi úton tartanak vasárnap délelőtt 11-kor megemlékezést. (Rab László)

*

A Nyolc óra negyven adományokból és az önkéntességből él. Támogasd a 8:40-et, és akkor újabb videókat tudunk készíteni.

Számlaszámunk: 11708001-20555715-00000000 Civil Művek Közművelődési Egyesület A közleménybe írd be: 8:40 videó

 

 

7 komment

Egy éve zárták be a Népszabadságot

2017. október 03. 14:37 - nyolcoranegyven

Avagy: miért lettünk mi 8:40?

2016. október 8-án, szombaton reggel 8 óra 40-kor tette ki a Mediaworks kiadóvállalat a nol.hu oldalára, hogy felfüggeszti a Népszabadság megjelentetését. A kiadót ezután villámgyorsan átjátszották Mészáros Lőrinc érdekeltségébe. A Népszabadság kinyírása olyan horderejű döntés volt, amit nem lehetett végrehajtani Orbán Viktor tudta és akarata nélkül. A miniszterelnök már az 1990-es rendszerváltáskor is megpendítette ezt a lehetőséget, de akkor még nem volt hozzá elég hatalma, hogy véghez is vigye. 2016-ban már más volt a helyzet. 

A lap bezárása után hoztuk létre a Facebook-on a Nyolc óra negyven képközösséget, és azt a célt tűztük ki, hogy megmutatjuk az újság lefejezésének pillanatát. Azt akartuk, hogy ne lehessen elfelejteni az erőszakot, amelyet az orbáni hatalom hajtatott végre a nyaloncaival. A videosorozatban ismert emberek, újságírók és olvasók szólaltak meg. Parti Nagy Lajos író után rögtön egy olyan hajléktalant beszéltettünk, aki a népszabadságos Fedél nélkül-akció révén jelentős bevételre tehetett szert. 

Az elkövetkező napokban újra elővesszük a videosorozatot, szemlézzük az egy évvel ezelőtti felvételeket. Egyben köszönetet mondunk mindazoknak, akik a Facebookon mellénk álltak, és a Népszabadság bezárásáról készített egypercesek után sem tévesztettek bennünket szem elől.

Köszönet mindazoknak (Bodnár Marinak, Gyimesi Annának, Nagy Rolandnak, Halmai Katinak, R. Hahn Veronikának, Horváth Gábornak, Urbán Csillának és másoknak), akik részt vettek a videók készítésében. Külön köszönet Szikszai Rémusz színész-rendezőnek, aki főcímünk főszereplője volt.

A Nyolc óra negyven adományokból és az önkéntességből él. Támogasd a 8:40-et, és akkor újabb videókat tudunk készíteni.

Számlaszámunk: 11708001-20555715-00000000 Civil Művek Közművelődési Egyesület A közleménybe írd be: 8:40 videó

Köszönjük. (Rab László, Takács Mari, Seregély Ágnes)
15 komment

'18 még meglesz nekik

2017. augusztus 30. 11:48 - nyolcoranegyven

Utána csúnya véget ér a Fidesz-rendszer

A Momentum Mozgalom hétfői tüntetésén rögzítettük a jóslatot. A fiatal rendszerkritikusok, akiknek ténykedését jókora fanyalgással fogadja az ellenzéki politikai mező, Vlagyimir Putyin újabb budapesti látogatásának napjára időzítették Sánc utcai tiltakozásukat. Fáklyákkal és zászlókkal vonultak a Citadellára, ami a kívülállók számára eléggé érthetetlennek tűnt. Nem a célkitűzések (az európai értékek védelme, az orbáni rendszer putyinizálódása elleni fellépés stb.), hanem a jellegzetes budai helyszín miatt.

A Sánc utca környéke valóban nem az a tipikus munkáskerület, az már biztos. De hát miért ne lehetne itt tüntetést szervezni? Az is elég unalmas, amikor a tiltakozók automatikusan a Kossuth térre vonulnak. Nyugodtan mehetnének néha Csepelre vagy a BAH-csomóponthoz is.

A résztvevők családias és kedves hangulatban készülődtek. Szívélyesek voltak, transzparenseket készítettek, látszott, hogy örömmel jöttek. De találkoztunk a NER által meghonosított tüntetőfajtával, a bokor tövében a telefonját nyomkodó lázadóval is, aki interjúkérésünkre azt felelte: nem szeretné.

- Mit nem szeretne? - kérdeztünk vissza.

- Azt, hogy rajta legyek a képeken.

- Így azért elég nehéz lesz - ütöttük el a dolgot, és föltettük ugyan magunkban a kérdést (Minek megy tüntetni az, aki nem vállalja az arcát?), de megértettük a mélyebben rejlő okokat. Állami cégnél, önkormányzati hivatalban dolgozva vagy más fideszita helyen alkalmazott emberek számára valóban kellemetlen lehet az ország oroszok kezére való átjátszása ellen ágálni.

Putyin, a holland "balhé", Mészáros Lőrinc és a maffiakormányzás volt a fő téma, ezek azok a tüntetésre hívó témák, amelyek megmozdítanak 2-300 embert. Ami nem sok, de a Momentum esetében azért máshogy esnek a dolgok. Az olimpiarendezés elleni aláírásgyűjtés sikere is azt jelezte, hogy sok a fiatalok körüli szimpatizáns. Még azt is elnézik nekik, amikor hibáznak. És nem foglalkoznak olyan apróságokkal, hogy a Putyin-látogatás előestéjén a mozgalmárok újra Marx térre nevezték át a Nyugati teret, és a városban 1972-es (pártállami) Népszabadságot kezdtek osztogatni. Erről aztán élénk vita bontakozott ki a Facebookon, merthogy a Népszabadságot egy éve, október 8-án nyíratta ki az Orbán-kormány (erről a 8:40 terjedelmes videosorozatot helyezett el a Facebook-on és a Youtube-on.)

Újszerű volt a gellérthegyi tüntetésen, hogy eljött a székesfehérvári Momentum-sejt is, ami jelzi, hogy Fekete-Győrék tényleg hálózatot kezdtek építeni. A felvonulást Európamenetnek nevezték, elegáns volt és békés. A résztvevők is inkább a Momentum által gyakorolt gesztuspolitizálást értékelték benne, nyilván nem akartak kövekkel hajigálni, és itt olyan téli palota sem található, amit a retróhelyzetnek megfelelően el lehetett volna foglalni. Lenn a Dunán sem úszott az Auróra, viszont a környékben annyi rendőr tüsténkedett, hogy olykor azt gondoltuk, mintha minden tüntetőre jutott volna egy-egy poszt.

A Czakó-cukrászda kertje bezzeg tele volt. A külföldiek izgatottan fotózták a zászlós népet, a szemközti futballpályán gyerekek kergetőztek az Orbán-rendszer TAO-jából telepített műfüvön.

Miközben augusztus 28-án este a momentumosok Európát védték, a Citadelláról azt lehetett látni, hogy Putyin hátsójának kiterjedt árnyéka visszavonhatatlanul szétterült a magyar főváros fölé. (Rab László)

Szólj hozzá!